J. K. Rowling

A HBO saját gyártású sorozata a True Blood hazánkban is fut a mozicsatornán, a premier előtt úgy gondolták a csatorna hazai illetékesei, hogy illene egy kisebb promóciót csinálni. Az alábbi videót egy éve tették fel a videára; én csak most találtam rá, de úgy gondoltam ez megér egy misét, ha nem is aktualitása, hanem érdekessége miatt.

A filmben egy fotózást láthatunk, Debreczeni Zitát fotózzák egy sokat sejtető vörös ruhában. Kattog a gép, a fotós instruál, Zita pózol. A fényképész kis szünetet kér és megdöbbenve veszi észre a laptopja kijelzőjén megjelenített képen, hogy Zitának vámpírfogai vannak. Először értetlenkedés, aztán Zita felcsattan, mint a vámpírkisebbség tagját képező egyén, hogy “mit kell ezen felháborodni, más vagyok és kész”. Ez itt már óriási poén, de ekkor Zita elviharzik, a kamerát kezelő srác pedig kimegy a stúdióhoz tartozó fürdőszobába, ahol elhúzza a zuhanyfüggönyt – itt azért megfigyelhető egy kis tudatosság – majd ordítva elhátrál, mivel a fürdőkádban egy halott nő fekszik véresen. Visszafordul és az ajtóban találkozik a modellel, aki azt mondja neki: Még csak most kezdődik…

Attól függetlenül, hogy nagyon amatőr a dolog megvalósítása, szívderítő, hogy vannak ilyen reklámok is. Tipikus webes reklám ez, a költségvetése igen alacsony, de a célját szerintem eléri. A promóció próbált több webkettes elemet is vegyíteni, mint például egy blogot a http://vampirzita.freeblog.hu/ címen, de csak egy jó hónapig működött a dolog. Elfért volna még egy kis kitartás.

Még régebben írtam egy bejegyzést az isteni finom tejberizsről. Most frissítem a receptem, és képi dokumentációval is ellátom.

Hozzávalók:

• tej
• rizs
• víz
• citrom héja és leve
• cukor
• vaníliás cukor

Mindig úgy voltam a rizzsel, hogy ritkán készítettem, mert mindig nehezen találtam el, mennyi víz kell hozzá. De most végre megtanultam! :D A rizs 3x-ával kell felönteni. Azaz, ha 2 kávés pohárnyi rizst használok, akkor 6 ugyanolyan pohárnyi tej kell. Azaz én ezt az arányt 1:3 víz-tej-re bontottam le. Ha csak tejet használunk, akkor nagyon lassan szívja meg magát a rizs, és lassan puhul meg. Ezért kell a tej is.

Tehát rizs a lábosban, hozzá a tej, víz, cukor (amennyire édesre szeretnénk), vaníliás cukor, citrom reszelt héja és leve. És kis lángon már mehet is a főzés. Figyeljünk oda, hogy ne fusson ki a tej, és ne is égjen oda, mert egy kicsit vagyunk távol, és máris lőttek az egésznek.

Gondoltam, kreatívkodom egy picit, és próbáltam tehátosabbá tenni az alkotásom. Nézzétek el, nem lett annyira pöpec, de úgy hiszem, a lényeg látszik! :)

A napokban találtam ezt a kis képet az egyik általam olvasott blogon, a Publikottán. A rajz azzal az ötlettel operál, hogy mi lenne, ha a képregényekből ismert szuperhősök csodálatos képességeik mellett emósok is lennének. Hát nem zseniális? Ti kit képzelnétek el emósként?

Képre kattintva nagyobb méretben is megtekinthető!

]]> http://tehat.hu/europa-magyar-fiatalok-szemevel/feed 6 http://tehat.hu/eszkimo-konyha http://tehat.hu/eszkimo-konyha#comments Mon, 11 Jan 2010 16:47:31 +0000 Verus http://tehat.hu/?p=3023

Ha tükörbe nézünk, nem sokan mondhatjuk el magunkról, hogy meg vagyunk mindennel elégedve. Szinte mindenki leadna egy két kilót, csak persze ez nem olyan könnyű, mint amilyennek szeretnénk, hogy legyen.

Zsíros, nehéz ételek, hát nem csoda, hogy hízik a magyar… De aggodalomra semmi ok, íme két recept, ami garantáltan nem tartalmaz gonosz kis kalóriákat, amik oda rakódnak le, ahol nem látjuk őket szívesen. ;-)

Apró lék leves

Hozzávalók:

• 20 dkg jégkocka
• 5 ek. dara
• 1 l víz
• ízlés szerint buborék

Egy megfelelő lábost teszünk a tűzhelyre, és 0°C-os tüzön pirítani kezdjük a jégkockákat. Óvatosan a kevergetéssel, mert könnyen golyók lehetnek a kockákból, az pedig nem lenne praktikus. Amikor egész átlátszó színt kapott, felönthetjük a vízzel, és ízlés szerint megbolondíthatjuk egy kis buborékkal. Ám itt jegyzem meg, a túl sok buborék csípheti a nyelvünket, így aki nem szereti a csípőst, az csínnyán bánjon vele.

10-15 perc kevergetés után levesszük a tűzről, hűtőben vagy ha nagyon éhesek vagyunk már, akkor fagyasztóban lehűtjük. Ízlés szerint tálaláskor darával díszítjük.

Levegőkocka

Hozzávalók:

• 1 tubus sűrített levegő
• 10 dkg. oxigénnel dúsított levegő
• csipetnyi szmog

Az elkészítés roppant egyszerű, és alig igényel pár percet. A sűrített levegőt és az oxigénnel dúsítottat jól keverjük össze egy shakerben, és ha kellőképpen csomómentesre ráztuk, akkor egy kis szmoggal megbolondítva salátás tálban azonnal tálalhatjuk!

Bon apetit! (H) :-P

Régóta tervezem, hogy megírom ezt a listát, mivel az utóbbi pár évben akadt néhány olyan kis költségvetésű, markonyi fejlesztő által szinte hobbiból kiadott játék, amelyek bőven megállják a nagyok mellett a helyüket legyen szó arról, hogy mennyire szórakoztatók, vagy mennyi emlékezetes pillanattal ajándékoznak meg miközben végigtolod őket. (FYI: azért hívják indie-nek ezeket a játékokat, mivel independent, azaz független, kiadóval nem rendelkező fejlesztők írták őket, és az internet segítségével váltak népszerűvé).

Jellemző rájuk a két dimenzió, és a művészi megvalósítás, amely annak tudható be, hogy alkotóikat nem késztette kapkodásra a kiadóvállalat által előírt határidő, meg a többi negatív tényező, amelyeken sok ígéretesnek induló project vérzett el (értsd: csak összecsapták a végét, nem optimalizálták a netkódot, kiegyensúlyozatlan volt a játék, stb. stb.), szorult esetleg hosszas patchelgetésre. Nézzünk ezek közül néhányat, amelyek a független játékfejlesztés létjogosultságát bizonyítják sikerükkel:

World of Goo: hihetetlen zene, design, ötletesség, és fizika. Nagyjából összefoglaltam a lényegét ezzel a pár jelzővel. Adva vagyon egy hídépítgetős játék á’la Pontifex/Bridge Builder, ámde aranyos, Goo-knak nevezett golyószerű lények által kivitelezve. Eme lények képesek egymáshoz tapadni kocsányok segítségével, így alkotva tornyokat, amelyek segítségével áthidalhatunk távolságokat, legyen az egy szakadék, vagy egy meredély. A játék célja az, hogy az építkezéshez fel nem használt (be nem kötött) Goo-kat eljuttassuk a pálya egy távoli pontján található csőhöz, amely szépen felszippantja őket. Ha az előírt darabszámú golyót sikerül íly módon eltávolítanunk, akkor nyertünk, és mehetünk a következő pályára. Érdemes törekedni arra, hogy minél kevesebbet használjunk az építéshez, mivel a pluszban megmentettekből egy külön menüpont alatt hatalmas tornyot építhetünk, amelynek magasságát összemérhetjük a világ többi játékosával, ezzel úgymond multiplayerben megmérkőzve velük. Ez volt a játékmenet nagyon tömören, ami a maga nemében nem rossz, de szerintem a játékot a megvalósítása adja el. A mai napig az ‘Ode to the Bridge Builder’ az ébresztőhangom, és a többi zenéje is kiváló, hála Kyle Gabler zsenialitásának (letölthetőek itt ingyen). A főmenü, az effektek, a pályák (főleg a vége fele az elborultabbja) mind-mind rengeteg energiát követelhetett a készítőktől (akik konkrétan ketten vannak mindössze). A játék demója letölthető a készítők weboldaláról.

Trine: ez egy platformjáték, amely előtt egy emberként borult le a szakma, és a játékosok egyaránt. Írtam is róla még valamikor tavaly nyáron, de az a post sajnos áldozatául esett a blog alatt dolgozó hostok cseréjének (ezt a saját blogomra, a Ráktalicskára tessék érteni – JonC), pedig most elintézhetném a drágát egy linkkel, meg egy “olvassátok el”-lel. Sebaj, pár sort azért megérdemel így is: a program egy fantasy – világba kalauzol el, ahol különféle – főleg – fizikára alapuló feladvány megoldásával juthatunk tovább, miközben – amolyan Lost Vikings mintára – kedvünkre váltogathatunk három szereplőnk között. Rendelkezésünkre áll a nem túl atletikus, de mindent széjjeldisztrojoló lovag (tényleg brutális), a fürge, ámde nem túl strapabíró íjász (aki ha jól emlékszem nőnemű is), illetve a nagy nőcsábász hírében álló varázsló, aki mellesleg tárgyakat levitál és teremt erejével. A három karakter szerepeltetésével rendesen meg van bonyolítva a játékmenet, gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy csak vakargatjuk a fejünket (esetleg vérmérséklet szerint csapkodjuk a billentyűzetet, hogy csak úgy rotyog), de szerencsére ezen nehéz feladványok nagy része nem a továbbjutást, csak a bónusztárgyak begyűjtését akadályozza. A grafika – tényleg – párját ritkítja, csodálatos ködös erdőkben, barlangokban kalandozhatunk hatalmas gombák, és ősi gépezetek között, miközben lágy dallamok szólnak a háttérben. Apropó háttér: a táj is gyönyörű, mivel – bár a játék két dimenzióban zajlik – szépen kidolgozott térbeli, ráadásul mozgó tereptárgyak szolgáltatják a körítést. A kardcsapások hatására darabokra eső, rongybabaként repkedő csontvázak, és a csodálatos hangulat miatt mindenképpen megér egy próbát. A hivatalos weboldalát itt találjátok, a demóját pedig itt.

Gish: újabb gondolkodásra épülő darab, amely egy tintapaca történetét meséli el, amely során megpróbálja megmenteni barátnőjét (azért megnéznék egy szexuális aktust két ilyen lény között… honnan tudják hogy hol kezdődik a másik?). Ennek érdekében végig kell verekednie magát a rá váró ellenfeleken és jópár nehéz pályán, amelyek sikeres abszolválását jelentősen nehezíti az a tény, hogy se keze se lába (ha énekelne, ő lenne a Csonka András haha), sőt teste is meglehetősen puhány, mondhatni folyós. Azért van néhány trükk a tarsolyában: tud tapadós lenni, tud folyni (így átférve a szűk csatornákon, nyílásokon), ugrani, illetve tud nagyon keménnyé is válni, így törve át pl. rozoga falakat. A designre, zenére ebben az esetben se lehet panasz, mint ahogy a játékmenet is érdekes, mivel hősünk képességeit újfent különböző fizikai feladványok leküzdésében kamatoztathatjuk. A játék weboldalát itt, a demóját pediglen itt találhatjátok.

Plants VS Zombies: “a játék, amit nem lehet megunni” – így jellemezte egy barátom, és hellyel-közzel igazat is kell neki adnom. Ez a cucc jött, látott, és letarolta az összes ‘Legjobb játék 2009-ben’ listát (kis túlzással). Adva vagyon kicsiny előkertünk, amelyen hirtelen zombik tűnnek fel (erről szól a ‘Zombies on your Lawn” című nagyon jó kis promózene is, szedhető innen, klipje itt), amelyek olthatatlan vágy fűt, hogy házunkba bejutva megkóstolják az agyunkat. Ezt kell megakadályoznunk mindenféle harcinövények ültetésével, amelyek közül van amelyik lő, van amelyik sebzi a rajta átvánszorgó élőhalottakat, és van amelyik csak blokkolja őket. Ami hosszú távon is élvezhetővé teszi a játékot az az, hogy majdnem 50 fajta növény, és rengeteg típusú zombi szerepel (van amelyik csak sétál, de akad amelyik lufival lebeg, zombidelfinen lovagló, Michael Jackson a Thriller videoklipjéből táncosokkal egyetemben, óriásbatár, stb.), és a végigjátszása után szórakozhatunk a sokféle minijátékkal, amelyek között akad olyan is, hogy mi irányítjuk az élőhalottak hordáit. A grafika inkább aranyos, mint szép, de pont elegendő a hangulat eléréséhez, a hangok is passzolnak, és az átgondolt kő-papír-olló rendszer (mindennek van ellenszere, csak ismerni kell) is jó hatással van az élvezeti fokára. Flashban is kipróbálható egy enyhén butított verziója itt, a demoja innen tölthető le, míg a hivatalos oldala ezen a linken érhető el.

Penumbra: kicsit komorabb vizekre evezünk ezzel az alkottással, mivel egy kőkemény túlélő horror-t (pontosabban hármat, mivel trilógia) tisztelhetünk benne, hallucinációkkal, visszafojtott lélegzettel asztal mögött bujkálással, idegen lényekkel, és sötét, kihalt, véres folyosókkal. A játék – ahogy azt már megszokhattuk – remek fizikai motorral van felvértezve, konkrétan számomra ez volt az első, amiben úgy nyithattam ki egy ajtót, hogy “megfogtam” a kilincset az egérrel, és azt mozgatva tárult fel, nem pedig egy sima gombnyomástól. Bármit manipulálhatunk, megemelhetünk, egymásra rakhatunk, amire szükség is lesz, mert jócskán lesz olyan szituáció, amin csak hosszas fejtörést követően tudunk átjutni (pl. a kapcsolószekrény ajtajának téglával való leverése jópár ősz hajszálat eredményezett, mire nagy nehezen rájöttem). Mindezek mellett a trilógia mindegyik darabja meglehetősen hátborzongatóra sikeredett, szóval szigorúan csak sötét szobában fejhallgatóval ajánlom a nyúzását :) Elvileg már nem ingyenes egyik rész sem, de az SG Hírportálról (regisztráció után) elvileg leszedhető az első rész, egyéb demo-kat pedig itt érhettek el.

Eets: legfőképpen úgy tudnám jellemezni, hogy tündéri aranyos cuncimókus főhős (még a bankkártyámon is ő vicsorog :)), bájos grafika, és olyan játékmenet, ami néha hajtépésre, és levél Xanax-ok elfogyasztására készteti az egyszeri játékost. Az öt éveseknek készülő oktatóprogramokra jellemző tiritarka látvány ne tévesszen meg senkit: ez itt kéremszépen kőkemény logikai játék, ami a későbbi szinteken komoly kombinációs kézséget, és sok szerencsét igényel. A fejlesztők sikeresen kereszteztek két régi klasszikust: a Lemmings-et, és a The Incredible Machines-t. Lemmings, mert főhősünk, a fehér nyuszi csak megy az orra után (ezért nyugodtan leugrik a mélységbe, ha nem vigyázunk), bár viselkedése kontrollálhatóbb, mint az említett rágcsálós őrületben, mivel különböző almák megetetésével változtathatjuk a hangulatát: van amelyiktől, agresszív lesz, és nagyobbat ugrik, van amelyiktől megijed, és a peremnél visszafordul, ilyesmikre tessék gondolni. Így még túl egyszerű lenne az élet, de a kedves fejlesztők belevitték a TIM-et is a képletbe: különböző tereptárgyak lepakolása után indíthatjuk útjára hősünket, amelyek segítségével terelgethetjük őt a pályák végcéljaként szolgáló arany puzzle-darabka felé. Jópofa animációk, rengeteg pálya, és sok megoldandó feladvány jellemzi a játékot. Hivatalos oldala itt, letölthető demo-ja pedig itt figyel.

Hirtelenjében ezek ugrottak be, mint említésre méltó remekművek. Persze most esetleg megfordul a fejetekben ilyesmi, hogy “micsoda? a xy hogyhogy nem szerepel a felsorolásban?”, ezt persze az ízlések és pofonok néven emlegetett jelenség segítségével magyaráznám. Természetesen ha akad olyan, amit kifelejtettem, de megérdemli, hogy itt szerepeljen azt írjátok meg kommentben, és egy update segítségével beszoríthatom a post végére. Amúgy van három játék, amit nem említettem itt: az egyik a The Blob (ami azért maradt ki, mert már rég játszottam vele, de emlékszem, hogy jó), a második az Emberwind (ami egy jóképességű platformer, tegnap raktam fel estefelé, ezért nem tudok róla érdemben nyilatkozni), míg az utolsó a Pixel Force : Left 4 Dead, ami a tavalyi év sikerjátékának két dimenziós verziója, de még ki se próbáltam. Ezeket tudom még ajánlani, ha szeretitek a nem túl agyonbonyolított, agyoncsicsázott, de szórakoztató, és ötletes játékokat.

Az év vége sokaknak egyet jelent egy kiadós gondolkodással. Legalábbis én minden év utolsó napján végiggondolom, mi történt velem az adott évben, mik azok, amikből tapasztalatot szerezem, miket értem el. Nem hiába fogadkoznak oly sokan az év utolsó estéjén, hisz egy egy ilyen számadást követően sokan döbbennek rá, hogy sok minden kimaradt az évből. Mert habár 365 napból áll egy év (kivétel amikor nem), mégis kevésnek tűnhet bizonyos tervek megvalósításához.

Nehéz lefogyni, nem jött össze a nyaralás, még mindig idegesít a főnök? Az új év a remények éve is! Lássuk, mit értünk el szerzőtársaimmal az elmúlt hónapok során!

• A Tehát 2009. május 2-án látta meg a napvilágot.
• Ezzel a bejegyzéssel együtt, 537 bejegyzést tudhat magáénak
• 1517 címke született 17 kategóriában
• Legtöbb bejegyzés a Szótölcsérben keletkezett, egész pontosan 92
• 13 szerző dolgozik a Teháton
• Több mint 1800 komment érkezett már
• Több mint 11.500 látogatás közel 20.000 oldalmegtekintéssel
• Legjobb napunk december 10-e volt, 541 látogatóval
• Két színben is pompázunk :P
• Legolvasottabb bejegyzésünk a Flancos msn-nevek 12.666 olvasással
• A legtöbb kommentet is szintén ez kapta, 40 hozzászólás, szorosan nyomában 39-el a Vatera marketing
• A legtöbb posttal Sztív büszkélkedhet,egész pontosan 212-vel :)

Nos, kétség sem férhet hozzá, hogy szép számokkal rendelkezünk, főleg mióta stabilizáltuk a tárhely gondokat, és ezzel a .hu-s domain is a helyére került. hogy mi vár még ránk? Még több bejegyzés, még több olvasó és remélhetőleg még több szerző! :)

További szorgalmas és jó munkát kívánok szerzőtársaimnak, és kellemes olvasgatást látogatóinknak! :) (Y)

Ismét egy új év küszöbén állunk, és alig pár óra múlva át is lépünk a 2010-es évbe. Ilyenkor mindenki, legalábbis elég sokan, otthonuktól távol töltik az estét, akár egy szórakozóhelyen, egy házibuliban vagy egy utcabál kellős közepén. Amint éjfélt üt az óra, mindegy ki van tőlünk jobbra vagy balra, boldog új esztendőt kívánunk. De mi van azokkal, akik nincsenek elérhető távolságban. A sok telefonálgatás miatt túlzsúfoltak a hálózatok, ezért sokan választják egy egyszerűbb, gyorsabb és még talán olcsóbb módját is annak, hogy csupa jót kívánjanak a családnak, barátoknak, szomszédoknak. Ez nem más lenne, mint az sms.

Össze is válogattam pár hagyományost, mókásat, és egy két extrémet is. Boldog új évet mindenkinek! :)

Ez új év reggelén minden jót kívánok, amerre csak jársz nyíljanak virágok! Még a hó felett is bimbó nyiladozzon,dalos madár zengjen minden rózsabokron! Ami szép és jó van a világon, mindben legyen bőven, szálljon áldás Rátok ebben az új évben!

A szesz hatalmas istene gyújtson világosságot elborult torz agyunkban,
és az alkohol fényeskedjék tévútra futott alantas életünk csillagösvényén. BÚÉK!

Véget ért egy újabb év, ne szomorkodj, töltsél még!
Vígan búcsúztatsd az évet, sokkal szebbet hoz az élet!
Eszem, iszom, piálok, boldog új évet kívánok!

Szilveszterkor ha majd éjfélt üt az óra, gondolj kérlek rám is egy pillanatra. Enyhe szellő szárnyán szeretetet viszek, boldog új évet kívánok Neked!

Ha nem jön álom a szemedre,
Igyál meg még egy pezsgőt a nevembe.
Ez felvidít majd és elrepít,
De ha marad még,
hagyjál kicsit :)
B.Ú.É.K

Múlik a nap, s múlik az év,
ami rossz volt, elmúlt már rég.
Holnap egy új évre ébredsz,
s ehhez kívánok Neked nagyon sok szépet!

Elsején, mikor kialszanak a fények,
a detoxban akkor kezdődik az élet.
Kómás tekintetek,a fejek kékek,
kivánok most neked Boldog Új Évet!!!

A mai nap szebb, mint más,
a mai nap senki sem hibás.
A mai nap öntse el szívedet a jóság és a szeretet,
s ez tartson ki ameddig lehet!

Langy esőben, tömör ködben,
hót részegen mély gödörben,
Szilveszternek nehéz napján,
négykézláb az árok partján,
átölelem a világot,
Boldog Új Évet Kívánok!

Igaz, hogy még nincs itt az év vége,
De én lehet, hogy négykézláb érek a végére.
Ezért hát, míg stabilan állok,
Boldog Új Évet Kívánok!

Kívánok Nektek 12 hónap egészséget,
52 hét szerencsét,
365 nap nyugalmat,
8760 óra szerelmet,
525600 boldog percet! B.Ú.É.K.!

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDEN KEDVES OLVASÓNAK ÉS SZERZŐ TÁRSNAK!

Rengeteg olyan nő van, aki nincs megelégedve az alakjával. Hányszor hangzik el főleg az ünnepek alatt, után: nagy a fenekem, nagy a hasam, combom. De erre van megoldás, és meg sem kell várnunk azt a lelkiismeret furdalást, ami ránk tőr a sok nassolás után.

Nem vagyok híve a Norbi birodalomnak, nem vettem soha egyetlen Update terméket, könyvet, nem olvastam interneten a csodamódszerről, de egy valamiben egyetérthetünk a Schobert házaspárral: mozogni kell, a mozgás egészséges, és igen ezzel lehet leginkább ledobni a súlyfelesleget. Persze egy kondi bérlet elég drága és sok nőben gátlás van amiatt, nem szívesen mutatkozik egy ilyen helyen, pedig hát arra van, hogy formába hozza magát. Ez ellen tökéletes recept az otthoni torna, bár hátulütője, hogy bizony mindenki ott csal, ahol tud, de ismerjük be, hogy ezzel saját magunkat csapjuk be.

Sok féle fitness dvdt töltöttem le végül meglepetésemre Rubint Réka: Napi 20 perc Önmagadért (2008) című összeállításra mondtam, hogy igen ez használ!

Ahogy a cím is sejteti több kisebb 20 perc körüli csokorból áll, mely kifejezetten a problémás területekre koncentrál. Egy általános erősítéssel kezd, majd combfeszesítő, csípő- és popsi feszesítő, végül pedig hasizom edzés. Tapasztalatom szerint blokkok nem hosszúak, nem megerőltetőek, bárki otthon csinálhatja anélkül, hogy szégyenkeznie kellene bárki előtt is.

Az eredmény rendszeres tornázással pedig már másfél hét után tapasztalható, és ami a legfontosabb maradandó. Bár számomra a zene és Réka vinnyogása picit idegesítő, de aki 3-4x végigcsinálta már a programokat kívülről tudja majd a mozdulatsort, így oda se kell nézni. Nálam bevált, és mindenkinél be fog, akinek van egy kis elszántsága és akaratereje naponta rászánni saját magára 20 percet minden kifogás nélkül. Hát nem csábítóbb csak 20 perc torna, mint az egész napos koplalás?