Ugye mindenkinek ismerősen csengnek ezek a nevek, hogy Liu Kang, Sub Zero, Scorpion?

Megjegyzem, fontos tudni, hogy ez nem előzetes, csak egy rövidke anyag, amit a rendező készített, s ez alapján kerül elbírálásra, hogy készül-e belőle film. Reméljük igen! :)

Tegnap volt alkalmam megnézni a Valentin nap (Valentine’s Day) című förmedvényt. Hál isten, hogy nem volt erősebb késztetésem arra, hogy moziba nézzem meg, mert ez valami borzalom volt, de kezdjük mindjárt az elején.

Hatalmas beharangozás, csak A kategóriás hollywoodi sztárok, Julia Roberts, Ashton Kucher, Jessica Biel, Jannifer Garner és még sorolhatnám a nagy neveket. Az egész ott kezdődik, hogy összeeresztették ezt a sok csillagot, és forgattak egy Igazából szerelem koppintást. Ne hogy már az angoloké maradjon az a dicsőség, hogy Hugh Grant, Colin Firth és Liam Nelson, az ügyeletes brit szépfiúk ugyan azon stáblistán szerepeljenek.

A színészek megvannak, a sztori sokat sejtet már a címből is. Ez egy szerelmeses, hepiendes véggel záruló majd 2 órás borzalomnak ígérkezik. Ahogy az óceánon túli változatban itt is egyenként kezdjük el megismerni a szereplőket, életüket, szerelmi szálaikat, ami a végén egy egésszé áll össze, mert kiderül, mindenki kapcsolódik a másokhoz valamilyen módon. A hős szerelmes srác, akit csúnyán átejtenek, a legjobb barátjába szeret bele másfél óra alatt még is csak, a szintén átejtett lány, akinek a barátja nős, a majdnem klimaxos szingli sztár sajtós, aki minden évben anit- Valentin napot tart, ám őt is megtalálja a szerelem stb. klisék, amik fontos kellékei egy ilyen filmnek. Az egyetlen humor vonal talán a szex telefonos lány (Anne Hathaway), valamint az ügyetlen tinik szüzesség elvesztő akciója.

A film abszolút megint csak arra volt jó, hogy bebizonyítsa nem ilyen egy igazi valóságbeli  Valentin nap. Nekem túl sok a buzi vonal már, és a mozi leggagyibb mondatának talán a „most nem érek rá cuncimókus a pasimmal fogok szerelmeskedni” tudnám kiemelni. A mélypontom talán másfél óránál volt, amikor azt mondtam, hogy ha nem történik valami én nem nézem tovább, de jobb program híján még is maradt a lejátszási listában.

Sajnálom igazán azokat, akik kiadtak ezért a filmért pénzt a moziban, talán Hollywood ez évi legnagyobb bukása.

Rihannáról megvan a véleményem. A karrierje kezdetén egy fiatal divatos csajszi volt, aki slágerzenét gyártott. Az első klipjeiben még jól is nézett ki. Aztán ahogy telt az idő lehetett látni rajta, hogy az egykor aranyos lányból egy producerek és stylistok által rángatott nő lett, aki klipről klipre más frizurával jelent meg, ami rendszerint borzalmas volt. A rajongók hűen utánozták kedvencüket, csak a probléma ott volt, hogy míg Rihanna Los Angelesben levágott hajjal szerepelt egy klipben, majd a következőben már fenékig érő haja volt, addig az érte rajongó lányok mondjuk Kazincbarcikán “úgy maradtak” az első klip után; a fodrászt még csak ki tudták fizetni, de hajhosszabbításra már nem tellett.

Most itt van az újabb őrület (legalábbis nekem új), a barbadosi énekesnő melltapasszal rögzített testszínű csőtopban és mikiegér hatású kevlarsisakkal borzolja  kedélyeket. A zenéről már nem is beszélek, itt már régen nem az a fontos…

(Az énekesnő új videója, a Rude Boy február 11-én debütál.)

Tegnap este műsorra került Hajdú Péter Frizbi című talk-show-ja. A StoryTV és az  ATV után ezúttal a tv2 képernyőjén beszélgetett a bulvárhős showman. A Heti Hetes konkurenciájaként emlegetett műsor szerintem elég szegényesre sikerült.

A műsor időpontja elég szerencsétlenre sikerült. A Heti Hetes érthetően van ebben az időpontban, a benne elhangzó politikai nézetek, vélemények valóban csupán egy réteg számára lehetnek csak érdekesek, ellenben a Frizbivel, ami a friss bulváreseményekkel foglalkozik, ami mostanában elég előkelő helyen szerepel a médiában. Én úgy gondolom, hogy ebben az időpontban nem lesz elég nézettsége a műsornak, bár nyilván a várakozások sem jelöltek meg egy hétköznapi főműsoridős limitet. Amikor először hallottam arról, hogy a műsor a tv2-n indul, azt gondoltam, hogy Fábry ellenfele lesz, de ez több ponton is sántít. A Showder egy évek óta sikeres, ezért magas költségvetéssel készült műsor, melyben a legnagyobb sztárok fordulnak meg, akiket ebben az országban lehetséges elérni. Fábry humorista, Hajdú Péter újságíró, így értelemszerűen kimarad a műsor lényege, a humor.

A díszlet üres volt, bár már hetekkel ezelőtt bejelentették, hogy elkészült, én azért többet vártam. Nem csúnya, de túl egyszerű. Talán nem megfelelő, ha pont Fábryval hasonlítom össze, de számomra inkább vele illik össze a műsor, mint a Heti Hetessel, éppen ezért zavaróan hatott, hogy az RTL-es talk-show jól ismert, már-már otthonosnak ható díszletei ellenében, itt volt egy asztal és három szék. Innen javasolnám a műsor készítőinek, ne féljenek kicsit otthonosabbá tenni a díszletet, jöhetnek virágok, háttérelemek, stb.

A műsor felépítése a Showderből ismert elemeket és sorrendeket használja, ám jóval szegényesebben. Kis humorral indít, a Top 5 rovatban egy szlovák fiatalember, Dubcek kommentálja a hét 5 legfontosabb bulvárhírét. Ez számomra erőltetettnek tűnik. Gondolom tudták a szerkesztők, hogy humor nélkül nem lehet eladni a műsort a Heti Hetes, vagy a Showder ellenében, de hát lássuk be, Hajdú nem az a humorizáló alkat. Ez után következett három beszélgetés, egy Schobert Norbival, valami nővel, aki állítólag látta Zámbó Jimmy halálát, meg Gesztesivel a filmkirállyal. A beszélgetések során Hajdú meglehetősen provokatívnak bizonyult, gondolom ez is koncepció volt. Csodálkoztam, hogy nem bontja meg a nyakkendőjét, áll fel a székből és csap ököllel az asztalra, miközben ráhúzza az egyik reflektor fényét a beszélgetőpartner arcára és üvölti azt, hogy: “Neveket akarok! Mondj nekem neveket!” A társalgás mellőzte a Fábrytól megszokott humort, maximum Hajdú poénkodását vehettük észre, ami inkább öncélú, erőltetett jópofáskodás volt, mintsem vicces. A műsort itt is egy zenei produkció zárta, a Megasztárból ismert Hien Túl szép című dalát hallhattuk full playbackben, nulla koreográfiával. Nekem szimpatikus lány ez a Hien, de azért kicsit többet is kihozhattak volna belőle.

A legnagyobb sajnálatomra negatív véleményt kell mondanom a műsorról, pedig sokat reméltem tőle és már unom hangoztatni, hogy a tv2 nem tud műsort gyártani. Én azért bízom benne, hogy a csatornánál tanulnak a műsor hibáiból és kicsit felhozzák a dolgot.

Mi történik akkor, amikor egy visszavonult focistának kell felhoznia egy börtönőrökből álló csapatot a rács mögé zárva? Adam Sandler Csontdaráló című filmjéből megtudhatjuk. Bónuszként pedig kacaghatunk majd’ 2 órányit.

A 2005-ös film nem eredeti ötlet, hanem már egy többször megfilmesített sztori újabb remake-je. Az elődökkel ellentétben ezúttal humoros szemszögből követhetjük nyomon az eseményeket. Paul Crewe (Adam Sandler) egykoron ünnepelt futballsztár volt, az NFL legjobban fizetett focistája. Egy bundaügy miatt lejáratta magát és kényszerből vissza kellett vonulnia, azóta csak iszik és a vagyonát éli fel. Egy estén ellopja barátnője (Courtney Cox) méregdrága autóját és részegen furikázik vele a városban. Természetesen összetűzésbe kerül a hatóságokkal, ezért 3 év börtönre ítélik autólopásért és ittas vezetésért. A börtönben az igazgató egyezséget köt vele; ha létrehoz egy elítéltekből álló csapatot, hogy a börtön őrökből álló csapata felkészülhessen ellenük a börtönőr-ligára, akkor nagy mértékben megkönnyíti a benntartózkodását. Crewe nagy nehezen összeállítja a csapatot, rosszabbnál-rosszabb játékosok állnak csak rendelkezésére, az ütőképes játékosokért meg kell vívnia csatáit. A felkészülés során Crewe először érzi igazán, hogy barátai vannak, de a várva-várt meccsen a börtönigazgató dilemma elé állítja: vagy megbundázza a meccset, hogy az őrök nyerjenek, vagy jelentősen meghosszabbítják a büntetését koholt vádakkal.

A poénok nagyon ülnek a filmben, a Csontdaráló egyike Sandler legnagyobb filmjeinek, amiből mostanában nem bővelkedik repertoárja. A karakterek biztosítják talán a legnagyobb ütőkártyát a filmnek, hiszen például a hatalmas méretekkel rendelkező K1-es bokszolóból, Bob Sapp-ből szeretni való melákot csináltak, és még akad jó pár szereplő, akik bár rettentő mód szerencsétlenek, de pont ebben rejlik nevettető képességük. Egy biztos: a Csontdaráló nem csak egyszer nézhető film, egyértelműen helye van a DVD-k között, még a kicsit hosszúra sikerült végjáték ellenére is.

Épp most láttam a Miss Március (Miss March) című filmet. Amikor a Házinyuszi készült, azt gondoltam: Végre itt a Playboy film. Abban viszont hatalmasat csalódtam, de ez után itt az igazi!

A film műfaja road movie, amit a Cool Túra óta mindenki ismer. Sokan megpróbálkoztak vele, de általában csak kliséket halmoztak agyon. Ebben a filmben is akad pár klisé, viszont vicces. A történet szerint Eugene az érettségibál utáni bulin akarja elveszteni a szüzességét a barátnőjével, akivel már két és fél éve járnak, viszont a dologra készülvén legurít három felest, leesik a lépcsőn és kómába esik. Négy év múlva ébred fel, de csalódottan kell látnia, hogy a barátnője elhagyta, az apja lemondott róla, egyedül csak barátja, az idióta Tucker maradt vele. Ekkor meglátják a Playboyban a volt barátnőt és elhatározzák, hogy felkerekednek, hogy a magazin partyján találkozzanak a lánnyal. Útjukat némiképp megzavarja, hogy Tucker barátnőjének az őrült, mindenre képes tűzoltó bátyja a fiú vérére szomjazik, mivel az kisebb vitába bonyolódott a csajjal. Később az üldözőkhöz csatlakozik még Tucker régi haverja, aki időközben rapsztár lett Lópöcs.mpeg néven.

Egy szó mint száz, nehéz lenne a sztorit úgy elmesélni, hogy ne lőjem le a poénokat, amiből hál’ istennek elég sok van, de a film megéri azt a másfél órát, amit rászánunk. Mindenkinek ajánlom!

Mielőtt még bárki is azt hinné, hogy a közkedvelt társasjátékról van szóm most közlöm, hogy nem. :) A népszerű játék neve alatt most egy filmre gondolok, amit pár napja volt szerencsém megnézni.

Főszerepben egyik kedvenc színészem, Adam Sandler, aki egy sikeres humoristát George Simmonst alakítja. Megismerkedik az ifjú, feltörekvő Ira Wright-tal (Seth Rogen), és munkát ajánl neki. Simmons el van keseredve, mert az orvosok szerint nem sok van már neki hátra. Elkezd összebarátkozni Ira-val, aki poénokat gyárt neki, és fel is lép előtte. Hogy ne lőjem le a poént, csak annyit árulok el, hogy elcsattan pár poén, egy kis szerelmi szál is alakul és némi konfliktus.

Annak ellenére, hogy komikusokról szól a film, én megmondom őszintén, nem röhögtem magam halálra. Persze az amerikai stand up merőben más, mint amit itthon megszokhattunk már a showder klubbos fiúktól. Mi nem ismerjük a külföldi neveket, így egyes poénok előtt csak értetlenül állunk.

Legyen mondjuk egy afféle, egyszer megnézhető film, 7/10-es pontozással. :)

2010 február 2-án kihirdették a 82. Oscar gála jelöltjeit, fontos változás, hogy ezentúl a legjobb film kategóriájában a megszokott 5 helyett 10 filmet jelölnek. Az akadémia szerint ennek lényege, hogy a közönségfilmek is jobb eséllyel indulhassanak az arany szobrocskáért. Lássuk, melyik filmek kerültek be a 10-be.

• Avatar
• The Blind Side
• District 9
• An Education (Egy lányról)
• The Hurt Locker (A bombák földjén)
• Inglourious Basterds (Becstelen Brygantik)
• Precious: Based on a Novel ‘Push’ by Sapphire
• A Serious Man
• Up (Fel)
• Up in the Air (Egek ura)

A fenti filmek közül a Felt és a Becstelen Brygantikat láttam csak, előbbi számomra igen unalmas, utóbbi viszont kiváló szórakozás volt. A többit nem láttam, de nagy valószínűséggel ebben a kategóriában a díjat James Cameron Avatarja viszi el – szerintem. A feszültéget a PR osztály azzal kívánta növelni, hogy a jelöltek között ott van és hasonlóan sok jelölést kapott a rendező volt felesége a Bombák földjén című filmjéért. Sokak szerint az ex, Kathryn Bigelow alkotása viszont sokkal esélyesebb, mivel az Avatart nem is mint jó filmet, hanem mint moziélményt emlegetik. A díjakat 2010. március 7-én adják át, az idén is látványosra tervezett gála házigazdái Steve Martin és Alec Baldwin lesznek.

Nem, most nem hazánk hátrányos politikai lépéseiről lesz szó, hanem a kilencvenes évek oly népszerű rágógumi-pop formációiról. Aki velem együtt volt gyerek, az nagyjából képben lehet miről van szó, de az igazi szakértők a ma körülbelül 26-27 éves emberek. Akkor indult a Soho Party, a Fresh vagy épp a ShyGys. Buzis mi?

Onnan jutott ez eszembe, hogy épp vacsora közben hallgattam a rádiót és valami förmedvény ütötte meg kifinomult punkzenéhez szokott fülemet. Így hangzott: “Hihetetlen, de ő az én párom! Fújja a szél csodálatos haját, rámmosolyog, de meghallom a szavát! Beszél, de hogy minek, azt ő sem tudja, a hülyeségét megállás nélkül fújja! … Bevallom, dilis a lány, dilis a lány! Mégis őt akarom! Bevallom, dilis a lány, dilis a lány! Soha meg nem unom!” Utánanéztem a jutubon, ki csinálta ezt a szart. Soho Party… Már azt hittem a Kozsó. Mondjuk az is igaz, hogy talán senki nem cseszte szét a tiniagyakat, na meg a magyar popzenét, mint ő.

Hogy honnan indult? Ez nem is kérdés, ha ismerjük a magyar pénzcsinálási szokásokat. Végy valamit ami külföldön aranybánya és csináld meg itthon kicsibe. Mi lett belőle? Olyan “klasszikusok”, mint a V.I.P., a Picasso Branch, a Baby Sisters vagy épp a fent felsorolt szarok. Az asszisztencia végül is megvolt hozzá, a hirtelen ránk szakadt szabadság, a már amúgy is egekig szökő Amerika mánia hozta létre ezeket a pénzsóvár producereket, az 1992-ben létrejövő Bravo magazin pedig tökéletes gazdatest volt e vírushoz méltán hasonlítható együtteseknek. Később létrejött még több német mintájú magazin, látva, hogy itt biznic van. A Popcorn a kéthetente megjelenő Bravo ellenfele volt, de havi periódusban, kicsit jobb minőségű papírra nyomtatva, a Bravo Girl! pedig a Bravo lányoknak készült változata volt, ahol különös figyelmet kapott a Havibaj rovat. Nem ez volt a neve, de bennem már csak így maradt meg. Hasonló mélyenszántó gondolatok voltak benne, mint például: 11 éves lány vagyok, megfogtam egy fiú kezét a kézműves táborban. Lehetek terhes?

Na de a legnagyobb, hogy ezek a magazinok úgy adtak el a “bennfentes” információkat az ámerikás popzenészekről, mintha napi csevegőviszonyban lennének velük. A magyarokkal persze olyan kapcsolatban voltak, de hát mit lehet elmondani a Fresh tátikaszakkörről? A hirtelen nagyvilági tinédzserré váló 13-14 éves lányok meg látván a megkreált fiúcsapatokat rögtön maguk alá is vizeltek, majd két napra bezárkóztak 8 négyzetméteres, agyig kiposzterezett szobájukba, hogy bömbölve sájgájszot hallgassanak. Ilyen ez a fiatalság.

Az Avatar sikerén felbuzdulva a Warner Bros. is úgy döntött, a stúdió zászlóshajójának, a Harry Potter sorozatnak a befejezését három dimenzióban is elkészítik. James Cameron filmjében a technológia továbbfejlesztését alkalmazták, ami miatt állítólag már a szemüveg viselése nem okoz fejfájást, így a három órás film végig élvezhető a nézők számára. Emlékezzünk csak a régebbi 3D-s filmekre. Aki látott már moziban ilyen filmet, az emlékezhet rá, hogy többször le kell venni a szemüveget, hogy kicsit pihentessük látószervünket, mert egyszerűen kibírhatatlan érzés volt hosszú távon. Arról már nem is beszélve, hogy a szemüveg egyen-mérete miatt a kisebb fejűek, nem élvezhették eléggé a mozivásznon folyó eseményeket. A kép életlen volt, ami miatt a még jó film is nézhetetlenné vált.

Az Avatart nem láttam, főleg nem 3D-ben, de már csak a technológia miatt is érdekelne a dolog. Egyébként az ismert tévégyártók már elkezdték tervezni az új generációs 3D TV-ket, amiket már szemüveg nélkül is lehet nézni. Mivel az elmúlt években született pár korszerű vívmány a filmkészítésben, teljességgel jogos a felvetés, hogy miért ne lehetne ezeket alkalmazni az új Potter filmekben is. Természetesen a technológia lehetővé teszi, hogy a 3D-ben leforgatott filmeket hagyományos, 2D-s változatban is megnézhessük, ezért azoknak sem kell aggódniuk, akiket nem izgat fel a térbeli filmnézés lehetősége. Mindenesetre érdekes látvány lehet az angol varázslótanonc története is egyel több dimenzióban, engem mindenképp érdekelne a dolog. A filmet két részletben fogják levetíteni, az első részt novemberben láthatjuk. Talán már három dimenzióban? Jó lenne.