Ugye mindenkinek ismerősen csengnek ezek a nevek, hogy Liu Kang, Sub Zero, Scorpion?

Megjegyzem, fontos tudni, hogy ez nem előzetes, csak egy rövidke anyag, amit a rendező készített, s ez alapján kerül elbírálásra, hogy készül-e belőle film. Reméljük igen! :)

Tegnap volt alkalmam megnézni a Valentin nap (Valentine’s Day) című förmedvényt. Hál isten, hogy nem volt erősebb késztetésem arra, hogy moziba nézzem meg, mert ez valami borzalom volt, de kezdjük mindjárt az elején.

Hatalmas beharangozás, csak A kategóriás hollywoodi sztárok, Julia Roberts, Ashton Kucher, Jessica Biel, Jannifer Garner és még sorolhatnám a nagy neveket. Az egész ott kezdődik, hogy összeeresztették ezt a sok csillagot, és forgattak egy Igazából szerelem koppintást. Ne hogy már az angoloké maradjon az a dicsőség, hogy Hugh Grant, Colin Firth és Liam Nelson, az ügyeletes brit szépfiúk ugyan azon stáblistán szerepeljenek.

A színészek megvannak, a sztori sokat sejtet már a címből is. Ez egy szerelmeses, hepiendes véggel záruló majd 2 órás borzalomnak ígérkezik. Ahogy az óceánon túli változatban itt is egyenként kezdjük el megismerni a szereplőket, életüket, szerelmi szálaikat, ami a végén egy egésszé áll össze, mert kiderül, mindenki kapcsolódik a másokhoz valamilyen módon. A hős szerelmes srác, akit csúnyán átejtenek, a legjobb barátjába szeret bele másfél óra alatt még is csak, a szintén átejtett lány, akinek a barátja nős, a majdnem klimaxos szingli sztár sajtós, aki minden évben anit- Valentin napot tart, ám őt is megtalálja a szerelem stb. klisék, amik fontos kellékei egy ilyen filmnek. Az egyetlen humor vonal talán a szex telefonos lány (Anne Hathaway), valamint az ügyetlen tinik szüzesség elvesztő akciója.

A film abszolút megint csak arra volt jó, hogy bebizonyítsa nem ilyen egy igazi valóságbeli  Valentin nap. Nekem túl sok a buzi vonal már, és a mozi leggagyibb mondatának talán a „most nem érek rá cuncimókus a pasimmal fogok szerelmeskedni” tudnám kiemelni. A mélypontom talán másfél óránál volt, amikor azt mondtam, hogy ha nem történik valami én nem nézem tovább, de jobb program híján még is maradt a lejátszási listában.

Sajnálom igazán azokat, akik kiadtak ezért a filmért pénzt a moziban, talán Hollywood ez évi legnagyobb bukása.

Mi történik akkor, amikor egy visszavonult focistának kell felhoznia egy börtönőrökből álló csapatot a rács mögé zárva? Adam Sandler Csontdaráló című filmjéből megtudhatjuk. Bónuszként pedig kacaghatunk majd’ 2 órányit.

A 2005-ös film nem eredeti ötlet, hanem már egy többször megfilmesített sztori újabb remake-je. Az elődökkel ellentétben ezúttal humoros szemszögből követhetjük nyomon az eseményeket. Paul Crewe (Adam Sandler) egykoron ünnepelt futballsztár volt, az NFL legjobban fizetett focistája. Egy bundaügy miatt lejáratta magát és kényszerből vissza kellett vonulnia, azóta csak iszik és a vagyonát éli fel. Egy estén ellopja barátnője (Courtney Cox) méregdrága autóját és részegen furikázik vele a városban. Természetesen összetűzésbe kerül a hatóságokkal, ezért 3 év börtönre ítélik autólopásért és ittas vezetésért. A börtönben az igazgató egyezséget köt vele; ha létrehoz egy elítéltekből álló csapatot, hogy a börtön őrökből álló csapata felkészülhessen ellenük a börtönőr-ligára, akkor nagy mértékben megkönnyíti a benntartózkodását. Crewe nagy nehezen összeállítja a csapatot, rosszabbnál-rosszabb játékosok állnak csak rendelkezésére, az ütőképes játékosokért meg kell vívnia csatáit. A felkészülés során Crewe először érzi igazán, hogy barátai vannak, de a várva-várt meccsen a börtönigazgató dilemma elé állítja: vagy megbundázza a meccset, hogy az őrök nyerjenek, vagy jelentősen meghosszabbítják a büntetését koholt vádakkal.

A poénok nagyon ülnek a filmben, a Csontdaráló egyike Sandler legnagyobb filmjeinek, amiből mostanában nem bővelkedik repertoárja. A karakterek biztosítják talán a legnagyobb ütőkártyát a filmnek, hiszen például a hatalmas méretekkel rendelkező K1-es bokszolóból, Bob Sapp-ből szeretni való melákot csináltak, és még akad jó pár szereplő, akik bár rettentő mód szerencsétlenek, de pont ebben rejlik nevettető képességük. Egy biztos: a Csontdaráló nem csak egyszer nézhető film, egyértelműen helye van a DVD-k között, még a kicsit hosszúra sikerült végjáték ellenére is.

Épp most láttam a Miss Március (Miss March) című filmet. Amikor a Házinyuszi készült, azt gondoltam: Végre itt a Playboy film. Abban viszont hatalmasat csalódtam, de ez után itt az igazi!

A film műfaja road movie, amit a Cool Túra óta mindenki ismer. Sokan megpróbálkoztak vele, de általában csak kliséket halmoztak agyon. Ebben a filmben is akad pár klisé, viszont vicces. A történet szerint Eugene az érettségibál utáni bulin akarja elveszteni a szüzességét a barátnőjével, akivel már két és fél éve járnak, viszont a dologra készülvén legurít három felest, leesik a lépcsőn és kómába esik. Négy év múlva ébred fel, de csalódottan kell látnia, hogy a barátnője elhagyta, az apja lemondott róla, egyedül csak barátja, az idióta Tucker maradt vele. Ekkor meglátják a Playboyban a volt barátnőt és elhatározzák, hogy felkerekednek, hogy a magazin partyján találkozzanak a lánnyal. Útjukat némiképp megzavarja, hogy Tucker barátnőjének az őrült, mindenre képes tűzoltó bátyja a fiú vérére szomjazik, mivel az kisebb vitába bonyolódott a csajjal. Később az üldözőkhöz csatlakozik még Tucker régi haverja, aki időközben rapsztár lett Lópöcs.mpeg néven.

Egy szó mint száz, nehéz lenne a sztorit úgy elmesélni, hogy ne lőjem le a poénokat, amiből hál’ istennek elég sok van, de a film megéri azt a másfél órát, amit rászánunk. Mindenkinek ajánlom!

Mielőtt még bárki is azt hinné, hogy a közkedvelt társasjátékról van szóm most közlöm, hogy nem. :) A népszerű játék neve alatt most egy filmre gondolok, amit pár napja volt szerencsém megnézni.

Főszerepben egyik kedvenc színészem, Adam Sandler, aki egy sikeres humoristát George Simmonst alakítja. Megismerkedik az ifjú, feltörekvő Ira Wright-tal (Seth Rogen), és munkát ajánl neki. Simmons el van keseredve, mert az orvosok szerint nem sok van már neki hátra. Elkezd összebarátkozni Ira-val, aki poénokat gyárt neki, és fel is lép előtte. Hogy ne lőjem le a poént, csak annyit árulok el, hogy elcsattan pár poén, egy kis szerelmi szál is alakul és némi konfliktus.

Annak ellenére, hogy komikusokról szól a film, én megmondom őszintén, nem röhögtem magam halálra. Persze az amerikai stand up merőben más, mint amit itthon megszokhattunk már a showder klubbos fiúktól. Mi nem ismerjük a külföldi neveket, így egyes poénok előtt csak értetlenül állunk.

Legyen mondjuk egy afféle, egyszer megnézhető film, 7/10-es pontozással. :)

2010 február 2-án kihirdették a 82. Oscar gála jelöltjeit, fontos változás, hogy ezentúl a legjobb film kategóriájában a megszokott 5 helyett 10 filmet jelölnek. Az akadémia szerint ennek lényege, hogy a közönségfilmek is jobb eséllyel indulhassanak az arany szobrocskáért. Lássuk, melyik filmek kerültek be a 10-be.

• Avatar
• The Blind Side
• District 9
• An Education (Egy lányról)
• The Hurt Locker (A bombák földjén)
• Inglourious Basterds (Becstelen Brygantik)
• Precious: Based on a Novel ‘Push’ by Sapphire
• A Serious Man
• Up (Fel)
• Up in the Air (Egek ura)

A fenti filmek közül a Felt és a Becstelen Brygantikat láttam csak, előbbi számomra igen unalmas, utóbbi viszont kiváló szórakozás volt. A többit nem láttam, de nagy valószínűséggel ebben a kategóriában a díjat James Cameron Avatarja viszi el – szerintem. A feszültéget a PR osztály azzal kívánta növelni, hogy a jelöltek között ott van és hasonlóan sok jelölést kapott a rendező volt felesége a Bombák földjén című filmjéért. Sokak szerint az ex, Kathryn Bigelow alkotása viszont sokkal esélyesebb, mivel az Avatart nem is mint jó filmet, hanem mint moziélményt emlegetik. A díjakat 2010. március 7-én adják át, az idén is látványosra tervezett gála házigazdái Steve Martin és Alec Baldwin lesznek.

Az Avatar sikerén felbuzdulva a Warner Bros. is úgy döntött, a stúdió zászlóshajójának, a Harry Potter sorozatnak a befejezését három dimenzióban is elkészítik. James Cameron filmjében a technológia továbbfejlesztését alkalmazták, ami miatt állítólag már a szemüveg viselése nem okoz fejfájást, így a három órás film végig élvezhető a nézők számára. Emlékezzünk csak a régebbi 3D-s filmekre. Aki látott már moziban ilyen filmet, az emlékezhet rá, hogy többször le kell venni a szemüveget, hogy kicsit pihentessük látószervünket, mert egyszerűen kibírhatatlan érzés volt hosszú távon. Arról már nem is beszélve, hogy a szemüveg egyen-mérete miatt a kisebb fejűek, nem élvezhették eléggé a mozivásznon folyó eseményeket. A kép életlen volt, ami miatt a még jó film is nézhetetlenné vált.

Az Avatart nem láttam, főleg nem 3D-ben, de már csak a technológia miatt is érdekelne a dolog. Egyébként az ismert tévégyártók már elkezdték tervezni az új generációs 3D TV-ket, amiket már szemüveg nélkül is lehet nézni. Mivel az elmúlt években született pár korszerű vívmány a filmkészítésben, teljességgel jogos a felvetés, hogy miért ne lehetne ezeket alkalmazni az új Potter filmekben is. Természetesen a technológia lehetővé teszi, hogy a 3D-ben leforgatott filmeket hagyományos, 2D-s változatban is megnézhessük, ezért azoknak sem kell aggódniuk, akiket nem izgat fel a térbeli filmnézés lehetősége. Mindenesetre érdekes látvány lehet az angol varázslótanonc története is egyel több dimenzióban, engem mindenképp érdekelne a dolog. A filmet két részletben fogják levetíteni, az első részt novemberben láthatjuk. Talán már három dimenzióban? Jó lenne.

Bemutatták Guy Richie új filmjét a Sherlock Holmes-ot, melyben a főszerepeket Robert Downey Jr. és Jude Law játsszák – így hát kíváncsi voltam hogyan sikerült. Sohasem voltam nagy rajongója Sir Arthur Conan Doyle nyomozójának, viszont amikor angolórán a tanárnő ránk erőltetett pár epizódot nyelvgyakorlás gyanánt, egészen megtetszett. Ez volt az eredeti sorozat, viszont azt kell mondjam, a különbség ég és föld az új filmhez képest.

Downey Jt-t jó választásnak találtam, mivel a Trópusi Viharban igen jól brillírozott. S habár karaktere nem pont Holmes-ra illik, kíváncsi voltam, hogyan formálja meg. Law már kicsit neccesebb volt, mert ott van a bajusz, ami hasonlatossá teszi őt Watson doktorhoz, de Holmes segítőjének karakterét teljesen átszabták. A filmben teljes mértékben mellérendelt szerepet kap,  az eredeti alárendelttel szemben. Holmes mestere a közelharcnak, de ezt sem szokványosan oldották meg, hanem úgy, hogy először végignézhetjük a verekedést (pontosabban azt, hogy Sherlock ronggyá csépeli ellenfelét) lassított felvételben, kommentárral, majd aztán valós időben. Emellett már-már CSI-beli jeleneteknek lehetünk szemtanúi, amikor Holmes vizsgálódik. Kissé hatásvadász megoldás.

A sztori teljes mértékben holmes-i magasságokat üt meg, bár a hosszú játékidő miatt elsőre teljesen elérőnek tűnhet. Az izgalomért egy kis fekete mágia felelős, s a sztorit felgöngyölítve hátradőlhetünk a bársony moziszékben, hogy ismét győzött a holmes-i racionalitás a tudományoknak ellentmondó természeti erők felett – s ezzel remélhetőleg nem árultam el semmit. A megvalósítás éppen annyira beteg lett, mint Richie korábbi filmjei, ezt már talán csak Tarantino múlhatta volna felül. Richie rajongóknak kötelező, tősgyökeres Holmes-fanoknak kerülendő.

Nem kifejezetten kedvelem a francia filmeket, főleg ha az egy elvont művészfilmnek ígérkezik. Ezért is voltak fenntartásaim az Amélie csodálatos életével (2001)  kapcsolatban, de az első pár perc után kiderült számomra, hogy még is csak érdemes végig nézni.

Amélie (Audrey Tautou) látszólag egy átlagos, fiatal francia lány, aki Párizsban él, de közelebbről szemügyre véve már cseppet sem mondható mindennapinak. Teljesen másként éli meg a saját életét, mint a többi ember. Sok figyelmet szentel a részletekre, ami abból is adódik, hogy gyermekkorában nem igazán volt közösségben. Szeret a csatornán kövekkel kacsázni, szereti egy magokkal teli zsákba belefúrnia az ujjait, és mindig egy olyan emberről álmodott, aki megérti őt. Élete teljesen megváltozik, amikor talál egy dobozt, ami több tíz éve rejtőzött fürdőszobájának csempéje mögött tele emlékekkel, egy kisfiú kincseivel, amit elhatároz, hogy visszajuttatja tulajdonosának.

A jócselekedettől felbuzdulva rájön, hogy neki ezt kell csinálnia, másoknak kell örömet okozni apró dolgokkal, vagy épp megbosszulni mások gorombaságát. Közben rá is rá talál a szerelem egy titokzatos férfi személyében, aki nyilvános fotó automaták szétszakított képeit gyűjti. Most Amélie környezetén van a sor, hogy picit bátorítsa a lányt.

Egy aranyos szerelmi történet, de az, aki nagy Hollywoodi sztorira számít, annak nem fog tetszeni. Egyszerű igazságok, amik minden emberben vannak, csak túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy felfedezzük. A film nincs híján humornak, érzelemnek. Nagyszerű élményben lesz része annak, aki félreteszi előítéleteit, és elkíséri Améliet az útján.

Elsőre lehet, hogy furcsán fog hangzani, de higgyétek el nekem, Vin Diesel jó színész és még ő is képes arra, hogy hajat növesszen magának. Az általa megformált karakterek általában egy kaptafára készülnek: izmos, bátor és morcos. Van viszont egy kakukktojás.

A Védd magad című film először is nem akciófilm, hanem szatíra, megtörtént eseten alapszik. Az Egyesült Államok leghosszabb büntetőjogi perének történetét dolgozza fel, ahol az egyik vádlott, Jack DiNorscio önmagát védte, s ezzel színessé tette a majdnem két éven át tartó tárgyalást. Vin Diesel a szerepért több kilót felszedett és megnövesztette a haját – a siker pedig nem maradt el.

Jack DiNorscio amerikában élő, olasz gyökerekkel rendelkező maffiózó, kokainkereskedelem miatt ül börtönben. A bűnszövetkezeti törvény miatt egy újabb pert akasztanak az ő és családtagjai nyakába, melyért az unokatestvére felelős; miután megpróbálta megölni Jacket, az FBI-nak “köpte el” a család titkait. Mivel Jack hiába fizetett a drogperben való védelméért az ügyvédjének negyedmillió dollárt, mégis harminc évet kapott, ezért úgy döntött, maga fog gondoskodni saját védelméről, úgysincs vesztenivalója. A család dühös, hiszen az esküdtek előtt szlengben beszélő elítélt maffiózó bármikor súlyosbíthatja helyzetüket egy meggondolatlan elszólásával, s a bírósággal is meggyűlik a baja nyers stílusa miatt. Ennek ellenére az esküdtek szimpatizálni kezdenek vele, s mind ők, mind a karzaton helyet foglaló nézők együtt nevetnek vele anekdotáin.

Diesel kétségkívül zseniálisan hozza a szerepet, pedig a film jórészt a tárgyalóteremben játszódik. A beszólásai viccesek, de a drámai pillanatokban is megállja a helyét a figura. Érdekes látni a kopasz akciósztárt ezúttal hajjal is, de nem véletlen kopaszsága, ugyanis Diesel feltűnően kopaszodik, Engem kicsit Andrew Dice Clay-re, a Ford Fairlane-t alakító mára eltűnt színészre emlékeztet, már csak a barkó hiányzik.

Egyetlen hátránya a filmnek, hogy a szinkront sajnos nem Gesztesi Károly mondta alá, pedig azzal zseniális lenne; megjegyzem így sem rossz, inkább szokatlan az első percekben. Szerencsére a komoly téma ellenére a film könnyen fogyasztható, sikerült igazi közönségfilmet készíteni, holott könnyedén ellaposodhatott volna a film. A Védd magad igazi mestermunka.