Mi történik akkor, amikor egy visszavonult focistának kell felhoznia egy börtönőrökből álló csapatot a rács mögé zárva? Adam Sandler Csontdaráló című filmjéből megtudhatjuk. Bónuszként pedig kacaghatunk majd’ 2 órányit.

A 2005-ös film nem eredeti ötlet, hanem már egy többször megfilmesített sztori újabb remake-je. Az elődökkel ellentétben ezúttal humoros szemszögből követhetjük nyomon az eseményeket. Paul Crewe (Adam Sandler) egykoron ünnepelt futballsztár volt, az NFL legjobban fizetett focistája. Egy bundaügy miatt lejáratta magát és kényszerből vissza kellett vonulnia, azóta csak iszik és a vagyonát éli fel. Egy estén ellopja barátnője (Courtney Cox) méregdrága autóját és részegen furikázik vele a városban. Természetesen összetűzésbe kerül a hatóságokkal, ezért 3 év börtönre ítélik autólopásért és ittas vezetésért. A börtönben az igazgató egyezséget köt vele; ha létrehoz egy elítéltekből álló csapatot, hogy a börtön őrökből álló csapata felkészülhessen ellenük a börtönőr-ligára, akkor nagy mértékben megkönnyíti a benntartózkodását. Crewe nagy nehezen összeállítja a csapatot, rosszabbnál-rosszabb játékosok állnak csak rendelkezésére, az ütőképes játékosokért meg kell vívnia csatáit. A felkészülés során Crewe először érzi igazán, hogy barátai vannak, de a várva-várt meccsen a börtönigazgató dilemma elé állítja: vagy megbundázza a meccset, hogy az őrök nyerjenek, vagy jelentősen meghosszabbítják a büntetését koholt vádakkal.

A poénok nagyon ülnek a filmben, a Csontdaráló egyike Sandler legnagyobb filmjeinek, amiből mostanában nem bővelkedik repertoárja. A karakterek biztosítják talán a legnagyobb ütőkártyát a filmnek, hiszen például a hatalmas méretekkel rendelkező K1-es bokszolóból, Bob Sapp-ből szeretni való melákot csináltak, és még akad jó pár szereplő, akik bár rettentő mód szerencsétlenek, de pont ebben rejlik nevettető képességük. Egy biztos: a Csontdaráló nem csak egyszer nézhető film, egyértelműen helye van a DVD-k között, még a kicsit hosszúra sikerült végjáték ellenére is.