Diákmunka Top 3 – Avagy mit ne vállaljunk el soha

Loca | Featured / Placc | 2009 május 14. csütörtök, 19:47
No Gravatar

Gondolom mindenkinek ismerős ez a szó: diákmunka. Debrecenben kapásból 5 közvetítő céget is találunk, hangzatos ígéreteikkel, miért őket válaszd. A legjobb munkák, a legrugalmasabb beosztás, a legbarátságosabb témavezetők.

Egy éve én is belekerültem ebbe a soha véget nem érő körbe. Szó sincs róla, hogy a magad ura légy, úgy táncolsz, ahogy a közvetítő cég fütyül. Ez még kisebb gond, mert ha kell, a pénz hát le kell nyelni a békát. Íme, a top 3 tapasztalataim alapján, amit ha tehetsz, messze kerülj el.

A képzeletbeli dobogó legalsó fokára a Deko Food debreceni konzervgyárat állítottam. Itt nem sokat dolgoztam, tavaly télen másfél hónapot. A szag a legrosszabb, és az, hogy eddig szerettem a konzerv kukoricát, mostmár tudom, hogyan készül és valahogy köszönöm, de nem. A legviccesebb az, hogy a legelső nap előtt, egy 3 órás tűz- balaset- munkavédelmi, egészségügyi oktatásán elmondták, hogy a Deko ‘ISO nemtomhanyas’ minőségi bizonyítványa van. Azért nem hiszem, hogy a jó minőség fogalmát kimeríti, az hogy a diák kislány a futószalagra dobja ki az ebédjét (finoman akartam fogalmazni) és az közvetlenül megy a konzervbe, és nem viccelek, címkézték raklapozták irány a bolt. A Bonduelle biztos örül, répás lecsós kukoricának. Igen a másik, nincs itt különbség téve jó és rossz szállítmány között, a francia minőségi import is ugyan abból van, mint a CBA- s zsengeborsó. A zaj nagy, nem igazán lehet kommunikálni. A munkások bevett módszere, ha nem figyel, vágj hozzá valamit, nem egy kékzöld foltomat sikerült így szerezni. Gumicsizmát minden híresztelés ellenére nem adnak, a paradicsomlé mai napig nem jött ki a cipőmből. Tehát 8 óra tavalyi bérezés szerint 397 Ft- ért. Kosz, barátságtalan légkör és ne is álmodj, hogy van szüneted.

A második helyre az Alföldi Nyomda Zrt került. Szívem szerint ezt értékelném a legrosszabbnak, legalább is eddig munkáim közül, de azt hiszem, az első helyezettet semmi sem tudja überelni. Tavaly áprilistól június végéig dolgoztam ott. Persze mindenhol a protekció a fontos, de itt nagyon. Tőlem fiatalabb kis csitrik parancsolgattak nekem, akik önkéntesen nevezték ki magukat csoportvezetőnek. A közvetítő cég témavezetője sem a legkorrektebb srác. Odacsődít 20 ember, ebből kell jobb esetben 8, és ha te nem vagy a szórásban irány haza. Ezért kelhet az ember hajnali 4- kor. Amikor véletlenül neked akad elfoglaltságod, és telefonálsz, hogy mégsem jó majdhogy nem leanyáz, hogy ilyet nem csinálhatsz, többet akkor nem hívunk. A nyomdában elég barátságtalanok a dolgozók, lerí róluk az utálat, mert mi olcsóbbak vagyunk, mint ő és az állása miattunk veszélyben van. Mondjuk, szerintem nem miattunk van, hanem amiatt, hogy a műszak alatt csak pletykálnak, és lapozgatják az Avonos újságot. Nem számít fiú vagy e, vagy lány, 155 vagy 180 centi magas pakold, a 10 kilós atlaszokat A legkisebb hibádért leordítják a fejed, megszégyenítnek, és nem engedik a munkalapodra beírni azt az órát. Így jobb esetben 8 óra munkáért az ember beírhatott 6 órát. Órabér itt is 397 Ft volt. Csak annyit tudok mondani soha többet.

Az első helyezett munkát még hál isten sosem kellett csinálnom, mindig találtam tőle jobbat. A hírhedt címerezés, valahol a földeken, 40 fokban, teljesítménybéren, rabszolgahajcsár felügyelőkkel. Aki csinálta már biztosan nagyon sokat tudna mesélni a piszkos kis módszerekről, arról hogyan játszik össze a diákcég és a tulajdonos, úgy hogy te járj a legrosszabbul. Egyik ismerősöm szemét 9 óra munka után 1700 Ft- al akarták kiszúrni, mondván ennyit dolgoztál, ennyi a béred. Nehezen lehet visszakövetni, ha nem dolgozod be magad ne is számíts tisztességes bérre és bánásmódra.

A válság miatt hatalmas verseny van a dolgozni vágyó diákok, és a közvetítő cégek között is. A Meló- diák az emberek szemébe hazudik, nincs munka, raktárból dolgoznak, nem kérnek embert. Érdekes, pedig ennél a raktárból dolgozós cégnél vagyok most. Eddig ez a legjobb hely, és korrektebbnek tűnő iskolaszövetkezet által. Bár itt is a megbízható emberekre építenek, de megpróbálnak az újonnan csatlakozottaknak is esélyt adni.

Lehúzás, fű alatti dolgok sok-sok hazugság és terelés. Vigyázzunk nagyon, legyünk minden esetben, tisztában a jogainkkal. Attól, mert nem főállásban dolgozunk, lehet korrekt munkát is találni.

Ha tetszett, oszd meg!
Iwiw Facebook Twitter


  1. Eddig azt hittem, hogy a legrosszabb a curver, nyáron “sikerült” lehúznom ott egy 12 órás műszakot 0 perc alvás után, mivel este 11kor mondták, hogy menjek. Már nem a cég, egy ismerősöm. Hajnalban hullafáradtan kibuszoztunk, elbaszódott a gépem az átvátel előtt, 20 percig vártam a szerelőt, mert azt hittem a műszakvezető elment kihívni, miután látta, hogy rossz. Aztán kaptam a lebaszást, hogy miért nem szólok. Egyébként elég jól megfizették, de a 12 óra lélekölő és mindenem fájt az állástól. Később, jó pár hét múlva este fél10kor hívott a “korrekt” melódiákos, akinél voltam. Ugyan menjek már ki ezen a szép szombat estén dolgozni Ebesre. Mondom neki, ne haragudj, de ez most nem megy. Ugyanis 1, söröztem 2, mire kimegyek az utolsó busszal van kb. fél 12, mire felveszem a munkát 12, így dolgoztam volna kapásból hat órát 2500 forintért így hirtelen. A válasza az volt, hogy ok és lebaszta a telefont. Azóta nem hívtak. Nem is baj. De mintha hallottam volna, hogy megszüntek.

  2. Meló diákosok délutánosok most a Curverben,miénk a délelőttős műszak (pensum szövetkezet), de már nincsennek 12 órás műszakok, én egész jol bírom, mondom eddig ez a legjobb, elvagyok, csinálom magamban, hamar eltelik az idő, megszokás kérdése. Simán kibirom a heti 4-5 munkanapot is, még a nyomdában 2 napot alig, eléggé megterhelő volt. De itt is ha hívnak érdemes menni, hogy megbízhatónak tünj, pl múlthét csütörtökön szóltak pénteken menjek reggelre, ezért is késtem a sajtó vizsgáról (pár szoltam természetesen Porcsin tanár úrnak) mert hát kénytelen voltam igent mondani, hogy a következő héten is hívjanak.

  3. Ez a legrosszabb ebben az egész diákmunka-szövetkezetes dologban, hogy ugráltatják az embert mert munkaerő van bőven és senkivel nem kötnek határozott idejű szerződést és ezért aki ilyet akar csinálni, annak alá kell rendelnie magát nekik. Szerintem egy munkahely nem ilyen, úgyhogy be is fejeztem a diákmunka pályafutásomat. Idén nyártól jöjjön az igazi munka, igazi beosztással, igazi fizetéssel.

  4. bocsi, kicsit megváltoztattam a címet, mert szükségét láttam, de ugye nincs harag…

  5. a legelső munkanapom: 2004. október. mihálynapi vásár… szokatlanul meleg volt, és anyuval császkáltunk a vásárban, perzse se kaja, se pia, se meleg öltözet…de minek is, amikor csak vásározunk. Fél 12 körül csörög H. Csabi, hogy érdekel e még a munka mer ha igen menni kéne az impact-ba 2-re mondom, ok, mert ha eluasítom, szívok. Örültem mint majom a farkának. Este 10 ig se kaja, se váltóruha, se pia, se cigi, se semmi. Hazafele jövet majd megfasztam, és mindenki hülyén nézett rám, hogy csini ruciban ragasztózom a kartonokat… egy élmény volt!
    a deko szar, én is hallottam, de szerencsér elkerültem. A kukoricát imádom, és nem szeretném megutálni, szal az maradjon államtitok hogy hogyan készül. Az alföldibe két éven keresztül jártam gyakszira, heti egy alkalommal. Habár én nem álltam a gépsorok mellet, vagy csomagoltam, volt alkalmam belekóstolni a nyomdászat rejteleibe, és kösz szépen, nem egy leányálom, három műszakban az íveket pakolgatni… a címerezés tényleg szívás, bár én sem tapasztaltam. Én annó Melódiákos voltam…nagy szar volt…ha véletlen nem értem rá, a büdös életbe nem tudtam visszakuncsorogni magam…

  6. Címerezni Kiss Pisti szeret… mondjuk ő ha jól tudom, nem is diákmunkán keresztül csinálja, hanem bevett csapattal dolgoznak közvetlen a termelő alá. De ő profi benne és imádja, mert amilyen szinten ő űzi, az már könnyű pénz.

  7. nincs harag:)

  8. Én ingyen címereztem a sulinak (Balásházy) 4 órtát egy héten, merthogy ‘ gyakorlat volt ‘..és ezt vagy egy egy hónapig… hát azóta is visszavágyom XD és még a többi földi munkát nem is mondtam :D

  9. ez volt a gyakszi? te szegény!

  10. A CURVER-es élménybazárhoz tudnék még egy történetet sorolni, bár tudom, hogy nem mostanában érkeztek a hozzászólások. Tavaly egy harmatos szeptemberi reggelen melódiákosként ültem fel a szerődéses járatra, előtte egy évig nem volt időm dolgozni, de 16 éves koromtól szinte folyamatosan gyárban melóztam. Kezdődött azzal, hogy a pensumosok sorába alltam már az üzemben, holott nekünk be sem kellett volna menni. Telefonált a srác, hol vagyok, nyílván megdícsért. Visszadumáltam, hiba volt. Beállított a műszakvezető egy fiatal dolgozó mellé, mittomén miket zacskóba rakni. 5 perc múlva egy szúróstekintetű 45 kilós néni az üzemterület széléről halálviccesen intett a mutatóujjával, mintha azt mondta volna, ha “na, majd én megmutatom, mi az anyádnak…” Éreztem, h remek napom lesz itt. Beállított egy szemmel láthatóan kétemberes géphez, és lecseszett, h miért nem vittem magammal két kést, h ő is tudjon nekem segíteni. Persze, hisz ez így megy. Kukafedőket kellett beilleszteni a kertbe, lesorjázni, azt meg kisorolni a dobozba. Természetesen ha superwoman lettem volna, sem bírtam volna, de 11kor már jött az a kis aranyos műszakvezető néni, h “Te ide többet nem jössz”. Mindenki elmondta, h milyen lassú vagyok, még egy diáklány is és mekkora szutyok, h ilyen okádék munkért meg a pénzt felveszem. Délre meglepő módon elromlott az a fos gép, negyed óráig rohangáltam gépmesterért, mire rájöttem, h nyílván mind kint cigizik. Mondták, h szerelik, kettőig beállok egy csomagolós asszony mellé, aki mellett rájöttem, h egész nap valszeg engem fikáztak. Megkeseredett, rosszindulatú társaság, akik sztem a gyárimunka lélekölő milijőében jobban érzik magukat, ha az ismeretlen és tehetetlen, tulképpen gyerekekbe rudgosnak. Ők, akik uazt csinálják, mint mi, 3x annyiért. Nincs szekrény, 15 perc kajaidő oké. De innentől az köetkezik, h én fiezetek azért h megalázzanak. Mi is történt abban a felemelő uccsó két órában? Elég az eleje: még csak haladtam a zsugorgép felé, amikor azt láttam, h a néni mármessziről rángatja a szemöldökét és utnozhatatlanul flegmán húzza a száját. Rajtam csattant onnantól kezdve kb. 15 év diákmunkásokban való csalódás. Nem kiabált senki, az igaz. Ha kiaálva mondták volna, h “figyelj már, te érted amit mondok?” és ehhez hasonlókat, amikor egyszer nem úgy fordítottam meg az ételhordókat, valszeg felgyújtom, vagy nemtom. Á, csak a szám nagy.Persze a végén direkt szívóztam. Ne csak nekem legyen bosszúságom. Mondtam a néninek, aki szemmel láthatóan gyengeelméjűnek tartott, h ha egész nap alázzák az embert, az nem biztos, h normaemelésre motivál.

    Kimerülsz fizikailag, féllegálban dolgozol azért, h ne a szüleidtől kelljen pénzt kérni sörre, cigire, fesztiválra, vagy albira és kajára rosszabb esetben. Nemtom, ez mire motivál, ha már ilyen modern munkapszichós szemszögből nézzük. Egy évig pansz nélkül raktam a szalagra a befőtteket 12 órában, mint az anyukám. Erre kapok egy ilyen élményt, csak azért, mert aCurver nem akar két szöetkezettel szerződésben állni, csak a pensummal.

    Nesze neked munkamurál meg a gyár szervezetének sejtje a dolgozó… KKK

  11. Ezt jól esett leírni, és ne haragudjatok, h ilyen hosszú lett! :)
    (ja, és munkmorál az a munkamurál.. :D)


© Minden jog fenntartva: Tehát.hu Online szórakoztató magazin 2010 | Adminisztrátor | Kijelentkezés
A sablon alapját készítette: Yoshz.com | További módosítások: Sztiv