Ki vágta haza a 90-es éveket?
Nem, most nem hazánk hátrányos politikai lépéseiről lesz szó, hanem a kilencvenes évek oly népszerű rágógumi-pop formációiról. Aki velem együtt volt gyerek, az nagyjából képben lehet miről van szó, de az igazi szakértők a ma körülbelül 26-27 éves emberek. Akkor indult a Soho Party, a Fresh vagy épp a ShyGys. Buzis mi?
Onnan jutott ez eszembe, hogy épp vacsora közben hallgattam a rádiót és valami förmedvény ütötte meg kifinomult punkzenéhez szokott fülemet. Így hangzott: “Hihetetlen, de ő az én párom! Fújja a szél csodálatos haját, rámmosolyog, de meghallom a szavát! Beszél, de hogy minek, azt ő sem tudja, a hülyeségét megállás nélkül fújja! … Bevallom, dilis a lány, dilis a lány! Mégis őt akarom! Bevallom, dilis a lány, dilis a lány! Soha meg nem unom!” Utánanéztem a jutubon, ki csinálta ezt a szart. Soho Party… Már azt hittem a Kozsó. Mondjuk az is igaz, hogy talán senki nem cseszte szét a tiniagyakat, na meg a magyar popzenét, mint ő.
Hogy honnan indult? Ez nem is kérdés, ha ismerjük a magyar pénzcsinálási szokásokat. Végy valamit ami külföldön aranybánya és csináld meg itthon kicsibe. Mi lett belőle? Olyan “klasszikusok”, mint a V.I.P., a Picasso Branch, a Baby Sisters vagy épp a fent felsorolt szarok. Az asszisztencia végül is megvolt hozzá, a hirtelen ránk szakadt szabadság, a már amúgy is egekig szökő Amerika mánia hozta létre ezeket a pénzsóvár producereket, az 1992-ben létrejövő Bravo magazin pedig tökéletes gazdatest volt e vírushoz méltán hasonlítható együtteseknek. Később létrejött még több német mintájú magazin, látva, hogy itt biznic van. A Popcorn a kéthetente megjelenő Bravo ellenfele volt, de havi periódusban, kicsit jobb minőségű papírra nyomtatva, a Bravo Girl! pedig a Bravo lányoknak készült változata volt, ahol különös figyelmet kapott a Havibaj rovat. Nem ez volt a neve, de bennem már csak így maradt meg. Hasonló mélyenszántó gondolatok voltak benne, mint például: 11 éves lány vagyok, megfogtam egy fiú kezét a kézműves táborban. Lehetek terhes?
Na de a legnagyobb, hogy ezek a magazinok úgy adtak el a “bennfentes” információkat az ámerikás popzenészekről, mintha napi csevegőviszonyban lennének velük. A magyarokkal persze olyan kapcsolatban voltak, de hát mit lehet elmondani a Fresh tátikaszakkörről? A hirtelen nagyvilági tinédzserré váló 13-14 éves lányok meg látván a megkreált fiúcsapatokat rögtön maguk alá is vizeltek, majd két napra bezárkóztak 8 négyzetméteres, agyig kiposzterezett szobájukba, hogy bömbölve sájgájszot hallgassanak. Ilyen ez a fiatalság.







Hát szerintem nem lehet ezt csak így rákenni a fiatalságra (hisz te is benne vagy még ebben a kategóriában) másrészt voltak jó zenekarok abban az időben és nem is biztos, hogy elmentek volna a buzis irányba. Úgy látom neked ez valamiféle lázadás a 90-es évek iránt. Ja és ezt egyáltalán ne vedd sértésnek csak egy szimpla vélemény.
Nem kentem én rájuk, a dolog mondanivalója igazából az, hogy a producerek kihasználták azt, hogy a fiatalok még rendelkeznek kialakult énképpel, ezért könnyen kezdenek el rajongani általuk fontos értékeket képviselőnek tartott bálványokért. Egyébként én is vettem ezeket az újságokat fiatalon, úgyhogy csak azt öntöttem szavakba, amit én is láttam/átéltem. :-)
Ezzel egyetértek:D Egy párat én is beújítottam:)