-Ez a nap is jól kezdődik… – gondolhatta joggal bármelyik utas, aki megváltotta jegyét, bérletét a helyi tömegközlekedési vállalatnál jó borsos áron.
Mi is lenne szerencsétlenebb így reggel, mint egy méretes sárfolt az új nadrágon. Hogy fogja ezt kimagyarázni a főnöknél épp akkor, amikor a  vállalatigazgatói tanács teszi tiszteletét a székesfővárosból? Pedig a dolgok így működnek ezen a bolygón. Biztosan akkor fog lefröcskölni a busz, ha vigyáznod kellene a ruhádra. Persze ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni a nagy rohanásban.

A busz kicsapta rozsdamarta ajtóit, s az utasok özönleni kezdtek felfelé. Hiába a karbantartás, a téllel járó sós latyak kikezdte ezt a buszt is, mint ahogy bármelyik másikat a vállalat járműparkjában.
A nagy tolakodás ellenére is lassan haladt a felszállás. A már így is dugig tömött buszra még ötven ember próbált feljutni – ők is siettek. A szerencsésebb helyzetben lévő utasok, akik már fenn voltak, türelmetlenkedve forgatták szemüket. A sofőrt hibáztatták, pedig ő aztán végképp nem tehetett semmiről. A fülkéje hideg volt, de a vállalti kódex kimondta, csak a munkaruházat részeként funkcionáló pulóvert viselheti. A fűtés már rég nem működött, egyébként sem lenne gazdaságos üzemeltetni; mire felfűtené a buszt, már hűlne is ki a sok ajtónyitogatástól. Hajnal óta fenn volt már, de a reggeli csúcsot utálta leginkább. Hajnalban csendes a város, szinte egymaga rója a város utcáit, csupán néhány utasért kell megállni, akik az átlagnál hamarabb kezdik a műszakot. Pár óra elteltével azonban hirtelen utasok ezrei lepik el megállókat és a hangzavar, a tolongás kikezdi az idegeit. Rég ott kellett volna hagynia ezt az állást, de ebben a gazdasági helyzetben ki tudja mikor találna új munkát. A családot is el kell tartani…

Az utastérben a megengedettnél jóval több ember utazik, egymáshoz préselődve, mint a heringek. Télen még nehezebb, a kabátok jókora helyet foglalnak el, de a buszok ilyenkor sem lesznek nagyobbak. De legalább a jeges szél kiviszi az izzadtságszagot, ami egyébként nyáron elkerülhetetlen része az utazásnak.
-Csak lennék már ott… – gondolja egy kisiskolás, aki sohasem gondolt volna rá, hogy egyszer így várja az iskolát. Na nem a tanulás miatt, azt egyik sem szereti, inkább azért, mert akkor lenne egy kis szabad tere. Inkább eltöltene egy napot az osztály büdöskéje, Gerzsonka társaságában, mint itt még öt percet. Sebaj, már meg is érkezett. Kétségbeesett helyezkedés, a nehéz iskolatáskával próbálja átverekedni magát a tömegen, hogy az ajtóhoz férhessen. A busz nagyot fékezve megáll, a tömeg elveszti egységét a hirtelen erőhatástól; ezt kihasználva már meg is indult iskolásunk, az utolsó pillanatban sikerül leugrania a buszról, mielőtt bezárulna mögötte az ajtó. Ez is megvan. Nem sok kellett hozzá, hogy fennmaradjon. Neki sikerült, de jó pár sorstársa irigykedve figyeli őt az ablakból. Nekik még van hátra pár megálló, míg elérik céljukat. És ez így megy minden reggel. Hazafelé jön a második menet…